Versenyben... | Rally az égben | A sportág története | Troyes 2006 | Ried 2008 Dubnica 2013 

 

RALLY AZ ÉGBEN

 

Olyan a rallyrepülés mint a tájfutás, túracipők helyett szárnyakkal, sportszelet helyett repülőbenzinnel, bírák helyett műholdas nyomkövetéssel. Megállni nem lehet csak menni, illetve hát repülni: pontosan, egy térkép egy iránytű és egy stopperóra segítségével.

 

 

 Felszállás pontban 11:07:00-kor, kisorolunk az iskolakörről, bal fordulóval emelkedünk. Az eligazításon azt mondták, ha jót akarunk felszállás után kezdjünk is fordulni, különben lekésünk a startvonalon. A térkép is stimmel, minden fordulópontot kiszerkesztettünk, az útvonal rendben és a fotókra is vethetünk már egy pillantást. Lassan átnyomni, gázt vissza, kitrimmelni, 70 csomó, 1200 láb - így jó lesz. A startvonal út és vasút kereszteződés itt valahol előttünk, a vasútvonal jól látszik, az utak viszont itt össze-vissza keresztezik! Melyik a startvonal? Időben most kellene itt lennünk, a feladatlapon ránk vigyorognak a számok: számított átrepülés időpontja 11:11:00. Repülünk a vasút mentén, valahol áthaladunk az első ellenőrző pont felett.

A fotóját még valahogy beazonosítjuk, váll fölött visszanézve, egy kis bedöntéssel még visszanézhetünk - egyszóval megvolt. Sebaj, nagyot nem tévedhettünk - figyeljünk a folytatásra. A jobb ülésben a navigátor még buzgón percezi a másik térképet, felvesszük a következő fordulópontra vezető útirányt, és magunk mögött hagyjuk Gödöllőt. Keressük a fotókat. Borzasztó érzés, amikor az ember érzi, hogy elrepül a fotók mellett, és nem látja meg őket. Időtartás nagyjából rendben, elfogyasztottuk az első útvonalszár felét, jó lesz figyelni. Találtunk egy fotót! Berajzoljuk a térképre, majd ha leszálltunk lemérjük távolságát a startvonaltól és beírjuk a feladatlapra a helyét. Az első fordulópont. Kicsit gyorsak vagyunk, 11:17:33-kor kellene pontban felette lennünk, hát ez nem fog összejönni. Lassítunk, kis fékszárny, fordulunk, emelkedünk - olyan ez, mikor kilapátolják a gőzkazánból a parazsat de a masina csak robog tovább. Persze örülünk a robogásnak, mert időtartás ide vagy oda, a rallyrepülés nem túlélőverseny.

     

Szóval első a biztonság. Nem a vakmerőség, hanem a precizitás összemérésére szolgál. Figyeltünk volna az időtartásra korábban, mondjuk két perccel korábban, akkor lett volna esélyünk lassítani. Ráfutunk a fordulópontra, fotója rendben, mehetünk tovább. Egy tűrhető helyezéshez nélkülözhetetlen lenne az, hogy mondjuk plusz-mínusz húsz másodpercnél ne legyen nagyobb időeltérésünk egyetlen fordulóponton sem, az ászok ezt a megmérettetést nulla hibával abszolválják. De ők még a fotókat sem hagyják ki, egyet sem a húszból. Mi most magunkkal versenyzünk, következő útirány rendben, keressük a fotókat. Csodálkozunk. Az imént oly logikusnak tűnő tájkép szétesik, ujjammal szorítom a térképet, nézem a falucskát előttük, és apránként rádöbbenek, hogy ez nem az a falu, amelyikre a térképen mutatok. Remek, akkor erre tovább? Egy perce még a helyünkön voltunk, tudtuk vagy azt hittük, hogy tudjuk, hol vagyunk. Miért nem találtunk egyetlen fotót sem ezen a száron? Azt hiszem, van erre egy csúnya szó az értelmező szótárban: eltévedtünk! Egy navigációs versenyen! Egyvalaki tudta e pillanatban, hogy merre járunk, egy fekete doboz a fedélzeten, gúnyos zöld színű felvillanásaival jelezte, hogy ő tudja. Két dologban viszont mi is biztosak voltunk: hogy magunk részéről a versenynek lőttek és hogy nagyot fogunk derülni az eseten. A GPS-szel egybeépített adatrögzítőt számítógéphez csatlakoztatják majd, és szépen kinyomtatják nekünk eltévedésünk történetét.

 

 

Győrfi Áron