Versenyben... | Rally az égben | A sportág története | Troyes 2006 | Ried 2008 Dubnica 2013 

Rally repülő világbajnokság Franciaországban

 

Idén Franciaországban rendezték meg a XV. Rally Repülő Világbajnokságot.

Hosszú évek után, most sikerült újra teljes csapatot indítani egy ilyen rangos világversenyen. A versenyre 20 ország 65 párosa nevezett be.

 

 

     Nem volt könnyű a csapat összeszervezése, elsősorban a költségek miatt. A sportág, hála az elmúlt 15 év következetes és magas színvonalú rendezői munkájának, szépen fejlődik a több szempontból is nehezebbé vált körülmények ellenére. A hazai mezőny, a környező országok között kiemelkedően magas részvételi számokat produkál, és versenyeink száma is magasan meghaladja szomszédainkét. Úgy tűnik most értünk el oda, hogy ez a rendszer kitermelje azt a legalább öt párost, amelyek vállalják a komoly anyagi áldozatot egy világversenyen való megmérettetés érdekében. Az első kalkulációk alapján a részvételi költség 450000 forintra jött ki fejenként. Ez természetesen többeket gondolkodóba ejtett az öt páros tagjai közül, de aztán sikerült egy kis támogatást szerezni, a Magyar Repülő Szövetség 150000, a Strabag 50000 forinttal támogatta a résztvevőket, fejenként. A többi támogató elsősorban a repülőgépek kedvezményes biztosításával segítette a versenyzőket, például így tett a MALÉV Repülőklub is. Apróbb szervezési trükkökkel, például az átrepülések kiajánlásával sikerült a költségekből még lefaragni egy kicsit, így nyár elején nyugodt szívvel átutalhattuk a nevezési díjat.

 

A helyszín Troyes, egy kedves kisváros a Szajna partján, Párizstól délkeletre, úgy 120 km-re. Olyan Esztergom nagyságú és hangulatú városka, düledező, de szépen karbantartott házakkal és rengeteg virággal. A repülőtér viszont Pértől is nagyobb egy kicsit, 1750 méteres aszfaltpályája van, de menetrend szerinti forgalma nincsen. A terep tulajdonképpen nem bonyolult, mezőgazdasági terület, de sokkal szabdaltabb mint nálunk, kisebbek a parcellák, az erdők és a települések is. Utóbbiak még szétszórtabbak is a mieinknél. Ezeket az információkat már a térképről is kibogarászhattuk, amit egy hónappal indulás előtt már megkaptunk. Meg is rettentünk egy kissé, amikor megláttuk! Először is 250.000-es léptékű. Emiatt új vonalzókat kellett gyártanunk, hiszen itthon mi 200.000-est használunk, de rögtön sejtettük, hogy a navigálásban is okoz ez majd gondokat. Igy is lett, sokkal nehezebb volt a távolságokat megbecsülni. A másik gond a térképpel az volt, hogy a településeket a mi 500.000-es térképünkhöz hasonló módon, körvonallal vagy karikával jelölték. Viszont azt nem lehetett tudni, hogy melyiket mivel! Volt amikor egy kicsit jelöltek körvonallal, mellette a sokkal nagyobbat karikával, eleinte ez okozott zavarokat.

 

Négy C-172-es repülőgéppel indultunk július 22-én.

Azok kedvéért, akik ismerik őket: HA-SUN, HA-VER, HA-SJL és HA-SJX.

A HA-SJX a MALÉV Repülőklub gépe. Én különösen örültem, hogy sikerült ezzel a gyönyörű géppel elindulni. 20 éves tapasztalatom alapján állíthatom, hogy ez a legjobb típus erre a sportra. A JX sárkánya egyébként is nagyon jó, a festése pedig, kiváló minőségű MALÉV festés. Ezért is szeretem nagyon, jó érzés cégem logóját mutogatni a világban. Másoknak is megtetszett, a verseny alatt többen is gratuláltak hozzá, a verseny honlapjára feltett kb. 80 fénykép közül pedig 5 volt a mi repülőnkről!

 

Az útvonalon sokat törtük a fejünket, kellett hozzá egy kis segítség az időjárástól, hogy terveink szerint le tudjuk repülni, de sikerült. Szép napos, és főleg szélcsendes időben találkoztunk a kilépéshez Fertőszentmiklóson. Sőt az első szakaszon hátszelünk is volt, és ez volt a lényeg. A két szakasz hossza ugyanis 600 NM volt, ezt a mi gépeinkkel csak szélcsendben tudtuk volna lerepülni. Két géppárban repültük át az osztrák Alpokot, pontosan kedvenc sípályám fölött, gyönyörű napos időben. Augsburgban szálltunk le tankolni. Ez a München melletti hely volt az egyetlen repülőtér, amelyiket érintve egy leszállással el tudtunk repülni Troyes-ba. Az üzemanyag drágább ugyan, mint a többi útbaeső helyen, de a kiszolgálás gyors, korrekt és udvarias. Az előrejelzésből tudtuk, hogy a második szakasz izgalmasabb lesz, de nekivágtunk. Egy óra repülés után elkezdtek tornyosodni a felhők előttünk, de akkor a hegyeken túl voltunk már. Hatalmas zivatart kerültünk ki a német-francia határon, még a svájci légtérbe is be kellett repülnünk, de az irányítóknak ez nem okozott gondot szerencsére. Több katonai repülőtér felett is átrepültünk, de ez sem volt akadály. A fónia gyakorlására viszont kiváló volt az alkalom… Aztán Troyes-ig nyugalom volt, bár a várostól nyugatra megint gyülekeztek a zivatarok, de csak akkor szakadt le az ég, amikor kész voltunk a nyűgözéssel.

 

A fogadtatás olyan volt, mint amilyen aztán az egész verseny, lezser. Köztudott mennyire nem szeretik a franciák az angolokat, talán emiatt is nagyon kevesen beszélnek angolul, és ez rengeteg nehézséget okozott később. A repülőtér állandó személyzete intézte a tankolást és a repülőtéri szállítást, mindkettő nagyon körülményesen működött. A repülőtér két oldalán zajlott a verseny, az egyik rész a közforgalmi rész, a másik a repülőklub épületeiben. Mindkét oldalon kevés volt a hely, nem lehetett felkészülni, vagy csak úgy beszélgetni a többiekkel, még a WC-k száma és állapota is hagyott kívánnivalókat maga után. A szervezők meg egyszerűen eltűntek, amikor probléma volt, ilyet még nem is láttam nemzetközi versenyen. A sportbírók mentették meg a rendezvényt, ők próbálták a francia rendezőket ráncba szedni, több-kevesebb sikerrel.

 

Elhelyezkedtünk és elkezdtük a gyakorlást. Három gyakorló útvonalat terveztünk, és le is repültük őket. Kánikula volt 35 fok körüli maximumokkal, ami nehezítette ugyan a repülést, de nem tette lehetetlenné. A fényképeket nagyon szidtuk. A lehető legkisebb volt a méretük, 7x10 cm, egy A4-es lapra másolva nyolc darab. A másolás is nagyon gyenge minőségű, és ahhoz képest a fotók nagyon nehezek. Sok volt az erdősarok, márpedig abból rengeteg volt az útvonalakon. A térkép korrektnek bizonyult, az időtartással nem volt annyi gond, mint amennyit vártunk. Egy-két apróság még segített is, amikor rájöttünk. Például a templomok és a kastélyok jeleit fekvésüknek megfelelően rajzolták a térképre. A negyedik napon lett volna a hivatalos gyakorlás, amin már kötelező a részvétel. Aznap délutánra nagyon erős hidegfrontot jósoltak a meteorológusok, ezért aztán szabad edzést hirdettek, és ez nagy hiba volt. Az idő ugyanis jó maradt egész nap, így viszont fel kellett használnunk a tartalék napot is. Mi is lerepültük a számot, bár utólag már tudjuk, hogy nem kellett volna. Jobb lett volna egy igazi pihenőnapot tartani, a verseny végére a fáradtság jelei kezdtek megmutatkozni a csapaton. Este a precíziós verseny zárójával együtt tartották a rally verseny megnyitóját. Ez egy kétmondatos beszéd volt, amit nem bántunk különösebben, de azért mégsem volt a versenyhez méltó.

 

Az útvonalakban akadt néhány újdonság számunkra. Itthon nem repülünk körívet például. Tartottunk tőle, pedig nem kell. A szerkesztést megkönnyíti, mert az ívet előre be lehet rajzolni az eligazítás után, a repülést viszont nem bonyolítja meg annyira. A másik elem a közbenső leszállás, itthon ezt sem csináljuk, általában. Ez a feladat eléggé széttöri a repülés ritmusát, és tovább növeli a leszállási pontok egyébként is túlzó arányát az összpontszámokban. A harmadik újdonság az aktuális széllel történő útvonalszámítás. Ilyenkor minden szakaszon más a földfeletti sebesség, a térképre a perceket egy itthon nem használt vonalzóval lehet berajzolgatni, ezzel is gyorsan fogynak a percek.

 

Az edzőnapokon a csapat egy része egy kempingben lakott, ahol esténként kiváló lehetőségeket találtak egyes tagjaink konyhaművészetük bemutatására. A grillező felszerelés Pák Andris méretes BMW-jének csomagteréből került elő. Még a franciák kedvenc golyódobálós játékába is belekóstoltunk, az ott nyaraló helybéliek őszinte örömére. Kellett egy kis lazítás a kánikulában végrehajtott kemény edzőrepülések után.

 

Pénteken repültük le tehát a hivatalos edző útvonalat. A hidegfront, ha megkésve is de tényleg bejött. Borús, helyenként párás idő lett, de a látás nem volt túlságosan rossz, a hőmérséklet pedig visszaesett az átlagos értékekre. Jót repültünk, de összesített eredményt nem adtak ki, így csak egymás között tudtuk az eredményeinket összehasonlítani.

 

A hosszú előkészület után szombaton rajtoltunk el az első versenyfutamra. Az útvonalban nem volt semmi trükk, a szerkesztés egyszerű volt, jó hangulatban élveztük a táj szépségeit, abban a néhány percben, amikor körül is tudtunk nézni. Egy kicsit sok fotó maradt fenn, (4), az időtartásunk viszont nagyon jó lett, 16 pont vagyis 8 másodperc a 10 ellenőrző ponton! Sajnos a leszállásokkal viszont nagyon sok pontot gyűjtöttünk be, 290-et. Az elsőre a 40 nem is lett volna rossz, de a másodiknál bejött egy műszaki hiba, befogott a jobb fék. A leszállás sima volt, nem forgott meg a kerék, csak akkor, amikor már elhagytuk a boxot. A videón ez gyönyörűen látszott sajnos, így esélyünk sem volt óvásra. Ezzel a pontszámmal az első harmad végén álltunk, a csapatból a Mayer-Havlin páros szerepelt a legjobban, a 15. helyet érték el.

 

A második futamra egy kicsit erősödött a szél, ezért aktuális széllel számított repülési tervet kaptunk. Süni (Nemes Sándor) nagyon bekeményített, fantasztikus időtartással zártuk a számot, 2 ponttal! A 2. fordulóponton azonban sokáig tartott a fotó azonosítása, ezért többet fordultunk, mint a megengedett 90 fok. Sajnos ez nagyon jól fizet, 200 pont jár érte. Hasonló hibát követtünk el a közbenső leszállás utáni kirepülés alatt is. Egy falut kellett volna elkerülni jobbra, zajvédelem miatt, de ezt nem vettük figyelembe. Egyenesen repültünk ki, ez megint eljárási hiba, újabb 200 pont. Ezt a hibát csapatunk minden párosa elkövette, hazai versenyeinken ezt is komolyabban kell venni ezek után. Egyébként a mezőny fele így járt, nagy volt a morgás, de hát a loggerrel nem lehet vitatkozni. Egy fotó maradt csak ki, és a leszállásaink sem voltak rosszak, de az említett hibákkal csak a 29. helyet értük el. A többiek is sokat hibáztak, sok volt az egy hét intenzív repülés.

 

A hidegfront tovább erősödött, egész éjjel szakadt az eső. Reggelre javult egy kicsit, el is indították a számot, de az első indulók félóra repülés után visszafordultak az alacsony felhőalap miatt. Mivel ez már a tartaléknap volt, két futam alapján kellett értékelni a világbajnokságot, aminek az eredményét az esti zárón hirdették ki, botrányos körülmények között. A franciák itt már elképesztően hanyag módon szervezték meg az ünnepséget. A helyi elöljárók által tartott beszédeket például nem is fordították, a különdíjakat nem adták ki, nem adtak emléklapokat…A Krétán októberben tartott FAI/GAC ülésen ezért meg is kapták a magukét, de ez ott, akkor, a versenyzőket nem vigasztalta. Annyi küzdelem és ráfordítás után, így elrontani egy díjkiosztót!

 

Csapatunk eredményei:

24. Nemes Sándor – Benedek János, HA-SJX, MALÉV RK

31. Mayer Béla – Havlin Péter, HA-SJL, Győri Aeroklub

37. Franczer Attila – Tóvári Edit, HA-SUN, Kék Ég RSE

39. Makfalvi Árpád – Mark West, HA-SUN, Kék Ég RSE

49. Pák Attila – Nagy Gyula, HA-VER, Brotto Marine Rally Team

 

Csapatban a 7. helyen végeztünk.

 

Egyéniben a lengyel Waczlaw Wieczorek nyert a fiával Michellel párban, csapatban a csehek viszont megelőzték a lengyeleket. Szokás szerint a két nagy után a harmadik a rendező ország csapata lett.

 

A mi eredményünk egy kicsit rosszabb a vártnál, de ha eltekintenénk az említett hibáktól, amelyeknek a nagy része nem igazán a verseny része, mi például az igen előkelő 10. helyen végeztünk volna. Nem is beszélve az időtartásunkról, amivel a 3. helyen állunk!

 

A búcsúvacsorán azért oldódott egy kicsit a hangulat, amit a többi csapattól kapott ajándékok elosztása már majdnem vidámságig fokozott.

 

Reggel szemerkélő esőben indultunk ki a repülőtérre. Nyugat felől erős esőfelhők közeledtek , ezért egy gyors bepakolás után két géppárban, egy fotózó búcsúkör után ráálltunk a keleti irányra. Néhány perc repülés után utolértük azonban az éjszakai esőt, és egy órát repültünk a felhők és a hegyek között bújkálva, szakadó esőben. A látás a repüléshez elég volt, de a jól beprogramozott GPS nélkül a navigáció már nem biztos, hogy ment volna. Augsburgban már ismerősként üdvözöltek, de utána megint egy órás esős kontúrozás következett. Aztán Ausztria felett kijavult az idő, itt nagyon szép képeket csináltunk egymásról, de Bécs után megint rákezdett az eső. A hátszél miatt bőven volt benzinünk, így Péren léptünk be. Még a legutolsó szakasz is izgalmas lett a budai hegyek előtt álló zápor miatt, de épp időben leszálltunk Dunakeszin.

 

Rengeteg tapasztalatot szereztünk, amit itthon is, és következő külföldi versenyeinken is hasznosítani lehet. Sajnos csak 2008-ban lesz erre lehetőség, mert közben kiderült, hogy a spanyolok lemondták a jövőre tervezett Európa Bajnokságot, de akkor viszont az ausztriai Ried a helyszín. Megint elérhető saját géppel és az előzetes információk alapján talán olcsóbb is lesz. Többet kell edzeni, főleg a leszállásokat, és csapatvezetőt kell vinni. Az előzetes szervező munkát meg tudja csinálni egy csapattag is, de a verseny közben a csapat érdekében végzett munka az ő teljesítményét csökkenti.

Mind az öt párosunk indulni szeretne, és ez a lényeg!

 

Benedek János

 

A részletes eredményekért, mintafeladatért kattints ide!